Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom

A tárgyi néprajz (elsősorban a halászat és a társadalomnéprajz) neves tudósa egész életében kíváncsi volt arra, hogyan működik a paraszti emlékezet, miként elemezhetőek a paraszti emlékiratírók szövegei, lehet-e néprajzi forrásként olvasni olyan regényeket, mint a Puszták népe. A több évtized alatt keletkezett írások három tematikus egységbe rendeződnek. A Napló, emlékirat, regény című első részben paraszti emlékiratírók munkái csakúgy elemzésre kerülnek, mint Ortutay Gyula naplója, vagy Csalog Zsolt, Móricz Zsigmond egy-egy alkotása. A Háború, hadifogság, forradalom című második egységben hadifogoly-történetekről, a háború paraszti emlékezetéről olvashatunk, egy írás pedig a veteránok emlékezetének hasonló mintázatait mutatja meg 1848, 1919, illetve 1956 kapcsán. A Szokások, szólások, szövegemlékek a káromkodási szokások változásának tárgyalásával indul, adalékokkal gazdagítva a hagyományosan prűdnek tartott magyar irodalmi nyelvről fellelhető elemzéseket is. A kötet a folklorisztika, a tárgyi néprajz, a „népi irodalom”, és az emlékezetkutatás iránt érdeklődők számára egyaránt fontos olvasmány lehet.