Milétoszi kumisz

A Kossuth-díjas szerző utóbbi években született tanulmányait, kritikáit, jegyzeteit tartalmazó “Milétoszi kumisz” a mai magyar irodalomelmélet olyan területét célozza meg, mely az uralkodó iskolák között nyílt, s a kötet így egyfajta szintetizáló törekvés eredménye. Tőzsér Árpád egyik kulcsszava a referencia: a valóságot egyrészt deista “első okként” értelmezi, amely ugyan elindítja a szövegstrukturálódás folyamatát, de a mű egész későbbi alakulásában már nem vesz részt, másrészt szerinte a mű virtuális jelentése csak az olvasóra, tehát valami művön kívülire vonatkoztatva válik valóságos jelentéssé, harmadrészt pedig a “>>jel valóságreferenciája<>valóságról tett kijelentéseink<>valósággal<<) egyenlő, szintén valami művön kívüli jelentés (azaz nem szövegfüggő üzenet)". Ez az irányvonal az elemzett irodalmi művek kiválasztásában, analízisében és értékelésében is tetten érhető, s erre kíván utalni a kötetcímként kiemelt metafora, az eleai fölény és az amerikai konzervtej után talán fogyaszthatóvá váló milétoszi kumisz.