Krúdy Gyula összegyűjtött 17.

Regények és nagyobb elbeszélések 10. – Összkiadásunk regénysorozatának a 17. kötete öt művet tartalmaz a húszas évek első felének terméséből. Az Őszi versenyek még az úgynevezett bécsi regények közé tartozik. Alig dönthető el, hogy a benne elmondott történet valóságos-e vagy a képzelet fikciója. Az író életében csak egyszer jelent meg, mivel meglehetősen merész erotikájú história.
Az Aranyidő a Nyugat folyóiratban volt először olvasható, és Tersánszky Józsi Jenő írt róla rögtön méltatást: „kár a mai időkbe a múzsáknak ez a kis igaz szülötte”. Tényleg olyan a mű, mintha szerzője nem 1923-ban, hanem 10-15 évvel korábban vetette volna papírra. Romantikus történet a szerelemről, a múltról, a Krúdytól megszokott nosztalgikus stílusban.
A Rózsa Sándor egy történelmi legenda újramesélése. A magyar népvezér életének krónikáját sokan ismerik, históriája sokféleképpen él a köztudatban. A betyár Rózsa ebben a regényben meglehetősen idealizált alakban áll az olvasók elé. A mű tulajdonképp egy riportregény, olyan írói munka, melyet a szerző ebben az időszakban kezdett művelni.
Az utolsó gavallér a ritkábban emlegetett Krúdy-művek sorába tartozik, történetében visszatér a 19. század második feléhez. Főhőse egy régi vágású úriember, „letűnt idők utolsó gavallérja”. A gavallérnak azonban szembesülnie kell a megváltozott, modernizálódott élet mindennapi tényeivel, amelyek nem az ő idealizált erkölcsi felfogását igazolják. Ha tehetné, szeretne kimaradni az új világ idegen zsibvásárából.
A Velszi herceget Krúdy a postakocsi-regények sorába illesztette, és szerette volna, ha ezek a munkái összegyűjtve látnak nyomdafestéket. Valóban van tematikus összetartozás a postakocsi-regényekkel, de a jelenlegi összkiadás a megjelenés időpontját tekinti meghatározónak.