Kőbe vésett, hamis emlékezet

“Ércnél maradandóbb”, mondjuk közhelyszerű módon, Horatiust követve egy szellemi hagyományra, kivételes emberek hatására, ami ugyanakkor olyan szimbólumokban, mint a diadalívek, a mauzóleumok, az emlékhelyek, a panteonok vagy a síremlékek, nagyon is ideológiai cél hordozói gyanánt tárgyiasulnak. Jelen kötet címe arra a különös útra utal, ami egy dokumentum és egy monumentum között áll fenn, és ami, mintegy a történeti emlékezet két oszlopa közé feszített hídon, a múlt felé közlekedve, új szempontú megoldásokat keres. Rákóczi István (Budapest, 1957) történész, irodalomtörténész. Az ELTE BTK Romanisztikai Intézet Portugál Nyelvi és Irodalmi Tanszékének volt vezetője, professor emeritus, jelenleg vendégoktató a Portói Egyetemen és tanár a Szent Pál Akadémián. Kollégái szerint “luzofonista”: a portugál nyelvű országok történelmének, irodalmának, sokszínű kultúráinak és vallásainak nemzetközileg elismert kutatója.