„Jel”-en lét

Milyen veszélyek leselkednek a gyanútlan versolvasóra, ha be akarja járni Libérc városának nevezetességeit? Mit tegyen akkor, ha már az első sorok után rádöbben: belesétált a csapdába, a „kelta unalom” és a „birkabőr kotonok” közé? Hogyan közelítsen a vershez, ha csődöt mond a grammatika rendszere? Hogyan uralhatja az irányíthatatlan(nak tűnő) szöveget? Mit tegyen akkor, ha a nyelv helyett csak „jel”-ek halmazával találja szemben magát? S vajon van-e nyelvtana a látásnak? Tetten érhető-e a trópusok legrejtélyesebbike, a paranomázis? Tanulmánykötetében Beke Zsolt a jel hagyományos struktúráját kérdőjelezi meg, s a kortárs filozófia jelelméleteit továbbgondolva meggyőző érveléssel próbálja eltüntetni irodalomértésünk hiányosságait, a vizuális költészetből vett izgalmas példákkal világítva meg azt a folyamatot, amikor a jelenlét „jel”-en létté válik. Beke Zsolt (1973) a pozsonyi Comenius Egyetem magyar–esztétika szakán szerzett tanári oklevelet, jelenleg szerkesztőként dolgozik. A vizuális költészet elméleti megközelítésén túl a kortárs irodalomról jelentek meg tanulmányai, kritikái.