Hotel Hamlet

Helsingör partján, a város legforgalmasabb szállodájában, a Hotel Elsinore-ban egy napon váratlan változást jelent be Forvastinbras vezérigazgató: Hamlet, a rendhagyó ügyvezető igazgató helyét mostantól a szolgalelkű, alkalmatlan Claudius veszi át. Hamarosan csatlakozik hozzá az ostobácska és haszonelvű, bár jószándékú Polonius, illetve a határtalanul jellemtelen, nyalonc Osrick.
A regény narrátora, Jan, tizenhárom éve recepciós az Elsinore-ban. Halmozottan hátrányos helyzetű: testi fogyatékkal él, homoszexuális, tizenegy éves kora óta árva. Távolról sem megtört ember, sorsát nem látja szerencsétlennek, vélhetően emiatt vált megkerülhetetlenné Hamlet csapatában, vagy épp fordítva, az Elsinore-ban töltött évek csiszolták ilyenre a személyiségét. Jan a nővérével, Philippával, és annak szinte az első perctől férjnek tekintett barátjával, Stellannal lakik együtt. Stellan szociális munkás egy börtönben, innen gyakran történeteket szállít Jannak, aki gyerekkora óta ír, a történetek más része pedig Stellanon keresztül Philippától érkezik. Az autóbaleset ugyanis – amelyben a szülők meghaltak, Jan pedig megsérül – megfosztotta a testvéreket a történetmeséléstől mint kapocstól. Mivel Stellan egyfajta íratlan báty és gyám, Jan jórészt általa érti meg a saját gazdag lelki élete fontos összetevőit: Philippa érzelmi múltját, Stellan figyelemreméltó bűnözőmentoráltjait, Philippa és Stellan domináns-szubmisszív szexualitását, Stellan poliamóriában tobzódó életimádatát.
Jant és kollégáit közel két éven át a helyükön tartja a Hamlettel fémjelzett, mély igazságérzet és irracionális hűség.
A pohár akkor telik be, amikor világossá válik, hogy munkahelyüket egy szép napon felvásárolja a norvég kaszinómaffia. Bármilyen éretten dolgozzák fel, hogy Hamlet nélkül semmi sem ugyanolyan már, az elválás katartikusan megrázza őket. Claudius és csatlósai nem ismernek mértéket az elvtelen törleszkedésben, de a norvégokkal nincs szerencséjük, itt véget ér a hatalmuk. A regény azonban nem.