Állami boldogság I. – Arany vasmacska

Bartos Tibor (Újpest, 1933. – Budapest, 2010) tanulmányait az Idegen Nyelvek Főiskoláján végezte. Az 1950-es években többek között az újpesti cigányság nyelvének tanulmányozásával, meséik gyűjtésével foglalkozott, majd 1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. Műfordítóként számos alkotást ültetett át angolból. Ezzel párhuzamosan szenvedélyesen gyűjtötte a magyar nyelv szinonimáit, ezeket csoportosította és láncokba rendezte. Kutatásai eredményeként 2002-ben jelent meg Magyar szótára. Büszkén vallotta, hogy nem hajolt meg a kommunista hatalom előtt, és nem vette igénybe az ideológiailag betagozódott íróknak biztosított előjogokat.

Trilógia első kötete. Réz Pál gondolatai az Állami boldogság kéziratának olvasása után: “A szöveg (…) erős, üdítő, remek olvasmány. Elsősorban talán nem is azért, mert annyi érdekeset és gyakran érvényest mond a kor irodalmi, szellemi, kiadói életéről, és mert Bartos jobbára rosszindulatú, eleven, mulatságos crayonokat rajzol ismerőseiről, hanem hol természetesen áradó, hol eltökélten kigyúrt eredetiségéért és mindenekelőtt olykor erőteljes és érzékletes, máskor rafináltan formált, tudós, mindig lendületes nyelvéért.”