Háttal a holnapnak

A kötet a zsarnokság orbáni rendszeréről szól, amelyben élünk. A politikai osztálynak és a választóiknak a szándéka, nem szükségképpen arra irányul, ami végül közös cselekvésük következményeként létrejött, de tény, hogy alig-alig van olyan kísérlet, amely ellentmondana a ma már sajátosan magyar útnak, az útfüggőségnek, amire a kötet választott címe: „Háttal a holnapnak!” utal. Amikor mi választók féltjük, hogy elveszítjük a jelent és ragaszkodunk ahhoz, amit a hatalmon levők – fenyegetéssel, ígérgetéssel kísérve – adnak, akkor lemondunk a választás szabadságáról, hogy magunk döntsünk, mi lesz velünk, mi lesz a gyerekeinkkel. Az állam urai felélik és asztalukról lehulló morzsaként velünk feletetik a lehetőségeket és javakat, amelyek – ha az állam uraitól való függőségünket feladva csupán a saját teljesítményünkre alapozva akarnánk élni – egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb jövőnek lehetnének feltételei. Az ezredfordulón kezdődött és Orbán négyszeri hatalomra jutásával hazánkban újra kiteljesedett folyamat, amit a XX. század utolsó harmadában a brezsnyevi pangásról írt a költő: „Nagyapák, akik kiisszák az unokák poharából a kakaót!” (Enzensberger: Brezsnyev születésnapjára). Orbán a rabtartója, de rabja is ennek a magyar útfüggőségnek, mégis e kötetnyi írással azt üzenem a nyájas olvasónak, hogy a magyar történelem szekerének kereke nem zökkenhet vissza újra-és újra a már kitaposott keréknyomba: mindig van remény!