Tízek társasága

“Hetvenhárom éves vagyok. Ijesztő belegondolni, hogy mindaz, amiről ebben a könyvben mesélek, mintha csak tegnap történt volna. Aktív életünk nem a homokóra, sokkal inkább a sínkanzen sebességével pergett le a – talán ez a leghelyesebb meghatározás – NER előtti fél évszázadban. Tíz magyar férfiember életét ismeri meg e lapokon az olvasó – úgy, ahogyan én láttam őket, illetve ahogyan ők mesélték nekem. (A tizedik természetesen én vagyok.)

A tíz ember magántörténelme – legalábbis úgy hiszem – önmagában is érdekes. Nem elválasztható azonban egy tágabb dimenziótól: az ország ötven évétől. Ennek legfontosabb fordulataira van bőven utalás a szövegben, de csak egyfajta díszletként. Az előtérben mindig egyik vagy másik tenisztárs életének alakulása, a mögött pedig a mindenkori ‘kulissza’. Nem vitatva egy-egy pillanatban, vagy szituációban a háttér nagyon is meghatározó szerepét.”

Lipovecz Iván