Szemben az árral

Az új populizmus lényege – írja – a hatalom összpontosítása, a provincializmus, az euroszkepticizmus, az értelmiséggel szembeni bizalmatlanság, a rettegés a világtól, az idegengyűlölet. Az »új populisták« kígyót-békát kiáltanak a liberalizmusra, a kulturális elitre és a jogállam hagyományos politikai játékszabályaira. Az általuk kormányzott államban mindenkire a gyanú árnyéka vetül, ezt szolgálják a kommunista biztonsági szolgálatok archívumai és az újra meg újra felállított különleges vizsgálóbizottságok, amelyek a demokratikus eljárás karikatúrái, az inkvizíció mai változatai. Sikerrel teremtik meg a gyanakvás és a félelem államát.”

Ne is tagadjuk, felettébb ismerős ez nekünk, noha nem rólunk írták. Vagy éppenséggel rólunk. Nyilván vannak a lengyel, szlovák, magyar vagy az orosz politikában fáziseltolódások, Michnik azonban, éppen mert mélyen szánt és az egyedi sajátosságokra figyel, azt mondja: ha tetszik, ha nem, egy csónakban evezünk. Épp ezért figyelnünk kell egymásra, és tanulnunk kell egymástól.