Míg árnyékot vetek

“…az életem idejére esett a ‘nagy törés’. Ennek a következménye az a markáns törésvonal a lelkemben, mely örökké jelen van. Szerencsére, a test benőtte, mint a lőtt sebet. Soha nem értettem meg azt a jótéteményt, hogy életben maradtam. A megtörténtek nem nyugszanak, az élő maradvány felett vonaglik a föld. A látvány rendkívül szívós, nem hal ki, egyenesen a szemedben néz. Hatalmas vágások metszik át a világot, agyi infarktusok hegei:

Minden egyes nap lencse vagy borsó.
Kiterítve állnak a napos földön. Lepecsételt ajkak.
Nem is beszélnek, kivéve a nagy böjtnapot.”