Dávid családjai

“Jegyesek vagyunk, mondta, most már szabad, de bármilyen éles az aznapi képek minden görbéje és egyenese, az arcáról csak a rövidlátó bandzsítására emlékszem, arra, hogy ártatlan volt, de lefegyverző is. A szót is, szabad, úgy használta, mintha először mondaná, vagy én hallanám először, és most kapna jelentést, ahogy a szorító tagok sosem zárulhatnak teljesen magukra, mert a mozdulat közepében már ott a másik.”