Apály idején

A rossznyelvek szerint Schiffer Andrásnak már az óvodában is paragrafus volt a jele. A vicc mögött ott lapul András szigorú elvrendszere a jogért, jogállamiságért; emberi értékekért történő kiálláshoz való makacs ragaszkodása, amit jogászként és jogalkotóként is mindenkor képviselt. A szomorúan leszűkült, sokszor csak kétpólusú politikai gondolkodásban értetlenül kapkodják a fejüket az emberek: hogy lehet, hogy a közvélemény által egy a szélsőjobbhoz sorolt politikust is véd ügyvédként Schiffer, majd egy baloldalhoz kötődőt is mérlegelés nélkül, lelkesen, őszinte meggyőződéssel. Pedig kézenfekvő a válasz: Andrást nem érdekelte soha, hogy kit véd, az érdekelte: mit véd, és megrögzötten állt ki értékekért, amelyeket fontosnak tartott. Ez a következetes ragaszkodás az elvekhez és értékekhez jellemzi a politikai megszólalásait is. Sokan nem értik, nem akarják érteni: András nem pártokhoz, nem politikai megszólalókhoz tartozik, hanem mindenkor értékek és elvek mellett áll, s azokért emel szót. Írásaiban is ez az elvszerűség jelenik meg logikus következetességgel, hideg tárgyilagossággal. A sorok között meztelenre vetkőzik a 21. század második és megkezdődött harmadik évtizedének politikai köztere. András a parlamentben, a politikai színtéren is kimagaslott a mezőnyből intellektusával, s nincs ez másként publicista, politikai elemző szerepében sem. Mindig többet lát, tisztábban lát, jobban ért, és olyan összefüggésekre mutat rá, amelyek megvilágítják az értő olvasó előtt a világ hibás működésének összetört fogaskerekeit.
Az Apály idején egy néha szomorú, néha szarkasztikus, sokszor elgondolkodtató, de folyamatosan tényszerű, közügyek iránt érdeklődők számára érdekfeszítő tényfeltárás, látlelet a politikai kultúráról s mindezen belül főként hazánk politikai közéletének leplezetlen jelenéről. A könyv felismerésekhez segít, megvilágít, így sokszor elszomorít, sokszor elgondolkodtat, de végül mégis reményt ad. Reményt arra, amiben egy kicsit mintha már András is kételkedne: hogy lehet más a politika. Talán lehetne más, ha a politikai érdekek helyett az értékek kerülnének előtérbe, de úgy tűnik, ehhez még fejlődni, tanulni kell a társadalomnak. Az Apály idején, azt hiszem, ehhez segít hozzá.